A kisebbségi hivatalos
nyelvhasználatot, kisebbségi oktatást, és kisebbségi kultúra finanszírozását
megközelíthetjük úgy is, mint az emberi jog egyik részét, de akkor itt valami
nem ül, mert a többség által kínált megoldás diszkriminatív, ami sérti az emberi
méltóságomat és a közösségi jogainkat. Jogorvoslatra lenne szükség, de félő
hogy egy ilyen megközelítést nem fogadnak el.
A másik
megközelítés hogy közigazgatási törvényként kezeljük, mely akár népszavazás útján
is elfogadható vagy módosítható, ebben az esetben is összhangban kell lennie a
nemzetközi joggal és az alkotmánnyal úgy, mint bármilyen más törvénynek.
Mivel Ön szerint a népszavazás a gondjaink
megoldásra nem jó, a hatalom pedig ebben nem érdekelt, akkor mi a megoldás?
Civilként felhívni a figyelmet a hibákra és javaslatokat tenni? Ennek a
módszernek milyen az eredményessége? Ez véletlenül nem olyan, mint a falra
hányt borsó?