*Attól*, hogy egy megoldást radikálisnak nevezünk el, még egyáltalán nem biztos, hogy jó megoldás. Az elmúlt 23 év csődjével teljesen egyetértek, de ezen nem segít sem a népszavazás, sem a többkamarás parlament, sem a “hatalmi ágak szétválasztása” (Zoltán, tudja hogy ez egyáltalán mit jelent? Tisztában van vele, hogy a hatalmi ágak Szlovákiában sokkal inkább szét vannak választva, mint pl. Angliában?), a “kis közösségekre való közhatalmi építkezés” pedig annyiféle dolgot jelenthet amennyit bele akarok értelmezni (eleve nem értem hogy miért használja olyan sokszor a “közhatalom” szót a “hatalom” helyett, amikor “hatalomra” gondol. Ezzel csak még nehezebben érthetővé teszi, amit ír – azt hiszi az olvasó, hogy a “közhatalom” valami külön kategória az elképzelésében, pedig a szövegkörnyezetből sokszor látom, hogy nem). A nemzetközi gyakorlat nem ezt bizonyítja. Nem *attól* van jó élet Angliában, mert kétkamarás a parlament – sokkal inkább annak ellenére, vagy esetleg ettől függetlenül.
Én abban nem hiszek, hogy kritikátlanul ki lehetne ragadni jól működő rendszerek egyes felszíni, nem meghatározó elemeit, átültetni hozzánk, és csodát várni tőle. Nincsenek csodák. A jól működő demokrácia, benne a hatékony civil érdekérvényesítéssel, lassan alakul ki. Azon dolgozunk, hogy ez a folyamat minél gyorsabb legyen. Ha tud olyan dolgot, ami felgyorsíthatná, elő vele, és alkalmazzuk! De amiket felsorolt, azok számomra egyértelműen nem azok. Ha én valamit átvennék pl. az angoloktól, az a demokratikus hagyomány és a polgári öntudat, nem a kétkamarás parlament – de ezt sajnos nem lehet átvenni, ezt csak kialakítani lehet.